Üdv újra ;) A visszajelzések alapján lehet,hogy nem
fogalmaztam túl jól. Dolgozok, és még csak rossz hangulatom sincs emiatt. Ami
félreérthető volt, az az anyagi része. Talán ezért gondolták sokan, hogy nem
dolgozok, vagy valami hasonló(igen, a simabolti árufeltöltő is a kétszeresét kapja/persze azután erősen adóznia kell/), de tény, nem keresek jól, sőt, rosszul. Igazából
talán nem is tudom, van e tőlem kevesebbet kereső :) Legalábbis a pakolók,
bármilyen fizikai munkát végzők, de még a kínainál feketén dolgozó
pultos-felszolgálók is jobban keresnek… Persze ez csak ideig óráig lesz így,
mert úgy vettek fel,hogy most ennyi, aztán emelés. Majd kiderül,hogy mennyivel
:) Most se haluk éhen, sajnálni sem kell. Inkább örülni, mert állást találni
szinte lehetetlen, szerintem már spamlistára kerülhettem a több, mint 300
megpályázott, és válasz nélküli pozíció után.
A másik,hogy van szakmám, itteni, Network and System Engineer, ami nagyon szépen hangzik, neve is van, és tényleg jó dolog, rajta van a SOL listán, enélkül meg se szponzorálhatnak, de emiatt ha bárki meg szeretne szponzorálni, akkor a mostani fizetésem több, mint háromszorosát kéne kifizetnie minimálbérként, tehát itt felejthetem el a szponzorált vízumot(ha csak nem kerülök be egy multihoz, aki ki bírja fizetni, de ennek a valószínűsége karcolja a nullát, de ezt lentebb kifejtem), és majd a PR megszerzését ezúton… Pedig úgy jön ide mindenki,hogy majd megszponzorálják, aztán megkapja a PR-t, és egyenes út vezet az állampolgárságig… Elvileg ez nem lehetetlen, sőt, biztos volt már aki megfelelt a feltételeknek(a német elődöm nem), és sikerült, de per pill számomra elérhetetlen, ill kezdetben tutira… Megpróbálom kifejteni. Munkát csak és kizárólag itteni munkatapasztalattal lehet találni, mármint informatikában ez már tuti! Mivel ideérkezőként ennek hiányában voltam, az első és legfontosabb belépőfeltételt máris elbuktam, a másik az ausztrál angol, ami nem britt, nem amerikai, hanem bizony ausztrál. Egész jól értek mindenkit, aki nem helybeli,de a helybeliek, hát nézek rá nagy bociszemekkel, próbálom rábírni,hogy ismételje meg, írja körül, és akkor talán elkommunikálunk… A különböző népek akcentusát már nem is mondom… Próbáljatok meg egy ázsiaival angolul kommunikálni;) A kollégám nepáli, jó fej, iszonyat gyorsan beszél, és megértjük egymást, de az ő kiejtése is érdekes,és néha amikor beszél, akkor akivel beszél visszakérdez, mert nem érti. Pedig ő szinte születésétől kezdve angolul beszélt, mert Nepálban a nemzeti nepáli órán kívül mindent angolul tanítanak… De térjünk vissza a szponzoráláshoz, ami jelenlegi helyzetemben számomra lehetetlen, ezért maradt a másik megoldás, mindenféle elismertetés, és hosszú szenvedés után önerőből megszerzem a PRt. Elvileg ez lesz a járható út, de persze ez még nagyon, nagyon sok pénzbe fog kerülni… Márpedig ha az embernek itt nincs jól fizető szakmája, akkor bizony az otthoniból kell gazdálkodni, tehát aki ezt az utat választja, tartalékoljon rendesen… Zsani suliját már nem is mondom, mert majd oda is kell fizetni pár hónap múlva a következő szemesztert, és a masters képzés nem olcsó. Valamit valamiért, ez a fulltime munkavállalási ára...
A másik,hogy van szakmám, itteni, Network and System Engineer, ami nagyon szépen hangzik, neve is van, és tényleg jó dolog, rajta van a SOL listán, enélkül meg se szponzorálhatnak, de emiatt ha bárki meg szeretne szponzorálni, akkor a mostani fizetésem több, mint háromszorosát kéne kifizetnie minimálbérként, tehát itt felejthetem el a szponzorált vízumot(ha csak nem kerülök be egy multihoz, aki ki bírja fizetni, de ennek a valószínűsége karcolja a nullát, de ezt lentebb kifejtem), és majd a PR megszerzését ezúton… Pedig úgy jön ide mindenki,hogy majd megszponzorálják, aztán megkapja a PR-t, és egyenes út vezet az állampolgárságig… Elvileg ez nem lehetetlen, sőt, biztos volt már aki megfelelt a feltételeknek(a német elődöm nem), és sikerült, de per pill számomra elérhetetlen, ill kezdetben tutira… Megpróbálom kifejteni. Munkát csak és kizárólag itteni munkatapasztalattal lehet találni, mármint informatikában ez már tuti! Mivel ideérkezőként ennek hiányában voltam, az első és legfontosabb belépőfeltételt máris elbuktam, a másik az ausztrál angol, ami nem britt, nem amerikai, hanem bizony ausztrál. Egész jól értek mindenkit, aki nem helybeli,de a helybeliek, hát nézek rá nagy bociszemekkel, próbálom rábírni,hogy ismételje meg, írja körül, és akkor talán elkommunikálunk… A különböző népek akcentusát már nem is mondom… Próbáljatok meg egy ázsiaival angolul kommunikálni;) A kollégám nepáli, jó fej, iszonyat gyorsan beszél, és megértjük egymást, de az ő kiejtése is érdekes,és néha amikor beszél, akkor akivel beszél visszakérdez, mert nem érti. Pedig ő szinte születésétől kezdve angolul beszélt, mert Nepálban a nemzeti nepáli órán kívül mindent angolul tanítanak… De térjünk vissza a szponzoráláshoz, ami jelenlegi helyzetemben számomra lehetetlen, ezért maradt a másik megoldás, mindenféle elismertetés, és hosszú szenvedés után önerőből megszerzem a PRt. Elvileg ez lesz a járható út, de persze ez még nagyon, nagyon sok pénzbe fog kerülni… Márpedig ha az embernek itt nincs jól fizető szakmája, akkor bizony az otthoniból kell gazdálkodni, tehát aki ezt az utat választja, tartalékoljon rendesen… Zsani suliját már nem is mondom, mert majd oda is kell fizetni pár hónap múlva a következő szemesztert, és a masters képzés nem olcsó. Valamit valamiért, ez a fulltime munkavállalási ára...
Összegezve, nem panaszkodok!!!, élünk, dolgozunk, igaz nem azt,
vagy nagyon nem annyiért, mint amire számítottunk, DE elvagyunk, és maradunk , aztán majd megtapasztaljuk az ausztrál álmot :) Azt is meg fogom osztani mindenkivel, csak előbb keressünk egy kicsit többet, hogy félretenni is tudjunk, a többi pedig már alakul, de 2 hónap után azért ez sem rossz ;)
ui.: már találkoztunk két csótánnyal a szobában, ami elvileg lehetetlen, hiszen körbefújtam mindent mortein surface spray-el, leraktam egy csomó csótánycsapdát, még az injekcióstűs nyomós izét is beszereztem, és egy félhullát, és egy nagyon is virgoncat sikerült kifognunk, ami úgy is mondhatnám,hogy halálrarémített... Tudom tudom, ennek semmi köze a dolgozós, álláskeresős meséhez, de egy újabb történetben ezt is kifejtem :)