2012. október 15., hétfő

Félreértések… Márpedig dolgozok :)


Üdv újra ;) A visszajelzések alapján lehet,hogy nem fogalmaztam túl jól. Dolgozok, és még csak rossz hangulatom sincs emiatt. Ami félreérthető volt, az az anyagi része. Talán ezért gondolták sokan, hogy nem dolgozok, vagy valami hasonló(igen, a simabolti árufeltöltő is a kétszeresét kapja/persze azután erősen adóznia kell/), de tény, nem keresek jól, sőt, rosszul. Igazából talán nem is tudom, van e tőlem kevesebbet kereső :) Legalábbis a pakolók, bármilyen fizikai munkát végzők, de még a kínainál feketén dolgozó pultos-felszolgálók is jobban keresnek… Persze ez csak ideig óráig lesz így, mert úgy vettek fel,hogy most ennyi, aztán emelés. Majd kiderül,hogy mennyivel :) Most se haluk éhen, sajnálni sem kell. Inkább örülni, mert állást találni szinte lehetetlen, szerintem már spamlistára kerülhettem a több, mint 300 megpályázott, és válasz nélküli pozíció után.
A másik,hogy van szakmám, itteni, Network and System Engineer, ami nagyon szépen hangzik, neve is van, és tényleg jó dolog, rajta van a SOL listán, enélkül meg se szponzorálhatnak, de emiatt ha bárki meg szeretne szponzorálni, akkor a mostani fizetésem több, mint háromszorosát kéne kifizetnie minimálbérként, tehát itt felejthetem el a szponzorált vízumot(ha csak nem kerülök be egy multihoz, aki ki bírja fizetni, de ennek a valószínűsége karcolja a nullát, de ezt lentebb kifejtem), és majd a PR megszerzését ezúton… Pedig úgy jön ide mindenki,hogy majd megszponzorálják, aztán megkapja a PR-t, és egyenes út vezet az állampolgárságig… Elvileg ez nem lehetetlen, sőt, biztos volt már aki megfelelt a feltételeknek(a német elődöm nem), és sikerült, de per pill számomra elérhetetlen, ill kezdetben tutira… Megpróbálom kifejteni. Munkát csak és kizárólag itteni munkatapasztalattal lehet találni, mármint informatikában ez már tuti! Mivel ideérkezőként ennek hiányában voltam, az első és legfontosabb belépőfeltételt máris elbuktam, a másik az ausztrál angol, ami nem britt, nem amerikai, hanem bizony ausztrál. Egész jól értek mindenkit, aki nem helybeli,de a helybeliek, hát nézek rá nagy bociszemekkel, próbálom rábírni,hogy ismételje meg, írja körül, és akkor talán elkommunikálunk… A különböző népek akcentusát már nem is mondom… Próbáljatok meg egy ázsiaival angolul kommunikálni;) A kollégám nepáli, jó fej, iszonyat gyorsan beszél, és megértjük egymást, de az ő kiejtése is érdekes,és néha amikor beszél, akkor akivel beszél visszakérdez, mert nem érti. Pedig ő szinte születésétől kezdve angolul beszélt, mert Nepálban a nemzeti nepáli órán kívül mindent angolul tanítanak… De térjünk vissza a szponzoráláshoz, ami jelenlegi helyzetemben számomra lehetetlen, ezért maradt a másik megoldás, mindenféle elismertetés, és hosszú szenvedés után önerőből megszerzem a PRt. Elvileg ez lesz a járható út, de persze ez még nagyon, nagyon sok pénzbe fog kerülni… Márpedig ha az embernek itt nincs jól fizető szakmája, akkor bizony az otthoniból kell gazdálkodni, tehát aki ezt az utat választja, tartalékoljon rendesen… Zsani suliját már nem is mondom, mert majd oda is kell fizetni pár hónap múlva a következő szemesztert, és a masters képzés nem olcsó. Valamit valamiért, ez a fulltime munkavállalási ára...

Összegezve, nem panaszkodok!!!, élünk, dolgozunk, igaz nem azt, vagy nagyon nem annyiért, mint amire számítottunk, DE elvagyunk, és maradunk , aztán majd megtapasztaljuk az ausztrál álmot :) Azt is meg fogom osztani mindenkivel, csak előbb keressünk egy kicsit többet, hogy félretenni is tudjunk, a többi pedig már alakul, de 2 hónap után azért ez sem rossz ;)

ui.: már találkoztunk két csótánnyal a szobában, ami elvileg lehetetlen, hiszen körbefújtam mindent mortein surface spray-el, leraktam egy csomó csótánycsapdát, még az injekcióstűs nyomós izét is beszereztem, és egy félhullát, és egy nagyon is virgoncat sikerült kifognunk, ami úgy is mondhatnám,hogy halálrarémített... Tudom tudom, ennek semmi köze a dolgozós, álláskeresős meséhez, de egy újabb történetben ezt is kifejtem :)

2012. október 7., vasárnap

Hogyan helyezkedtem el... tündérmese helyett a sötét valóság...


Sok minden történt velünk, de direkt nem írtam, hiszen ez az a rész, ami talán mindenkit a legjobban foglalkoztat. Előre leszögezem, a saját szemszögemből látottakat írom le, ami nem azt jelenti,hogy minden így van,de amit láttam az elmúlt két hónapban, azt igyekszem összegyűjteni. Mint mindenki, mi is a jobb élet reményében vágtunk neki a nagy útnak. Átrepültünk a világ másik oldalára, ami még mindig nem bizonyult rossz döntésnek. Az idő végre javul, a Táltos is vágtázik, igaz ehhez Ignácz Zoli hathatós segítsége is kell. Az autóról, és hasonlókról is írok még, mert közben történt azzal is ez az, de jöjjön, aminek jönnie kell, hiszen az összes ismerősöm erre kíváncsi… Munkahely, fizetések, stb…

Elvileg itt munkaerőhiány van, gyakorlatilag panaszkodnak az emberek,hogy régen azért jobb volt, de ha valaki nagyon akarja, akkor semmi sincs veszve, majd sikerül, ki kell tartani, és hasonló tipikus buzdító szövegek, amiket igazából senki sem akar hallani, hiszen szép szavakból nem lehet megélni. Nekem az eredeti tervek alapján a szakmámban kellett volna simán elhelyezkedni, hiszen az infósokat keresik. Ez így is van, rengeteg a hirdetés, de ez kicsit negatív lesz, a hirdetések olvasgatásán túl nem igazán kerül közelebb az ember fia. Ausztrália az ausztrálok szerint egy kis ország, és nagyon megnézik,hogy kit vesznek fel. Persze próbálkozhatnék szórólapozással, mosogatással, pakolással éjszaka az egyik bevásárlóközpontban, de nem azért jöttem ide… Szóval jelentkeztem mindenféle hirdetésre, a szám már jóval meghaladta a 300at, és az eredmény 0,azaz nagy büdös semmi. Egy fejvadászcég visszahívott, és azt mondták,hogy amint lesz valami állás, akkor majd hívnak, nem hívtak többet. Illetve az egyik hirdetésre elküldött önéletrajzom felkelthette valaki érdeklődését, mert felhívtak, elbeszélgettünk, és amikor a fizetést kérdezték, naivan nem is sokat kérve  mondtam évi 50000et. Na ekkor beszéltünk utoljára, és még azután ki is kaptam,hogy hogy mondhattam ekkora számot… Persze visszakérdeztem,hogy már bocsi, a minimálbéremnek elvileg ennél is többnek kéne lennie, de nem, ez egy kicsit másképp megy…

Az álláshirdetésekre való jelentkezés az önéletrajzzal kezdődik, ha itt sikerült átmenni a rostán, ami rohadt nehéz, mert ugye frissen érkezettnek mégis honnan lenne ausztrál munkatapasztalata, pedig ezzel kezdik elemezni az önéletrajzot… ha nincs, akkor 99%, hogy bukta. Kamuzni nem érdemes, mert ebben a csodás országban mindenki ingyen beszél telefonon, szóval secc perc alatt leellenőrzik. Ha itt mégis valami csoda folytán túljut az ember,  jön az interjú, ahol ha eddig nem vérzett volna el, itt elfog… Tökéletes nyelvtudás, ami nem feltétlen szakmai, és a tökéletesen nem az angolt értem, hanem az ausztrált, mert nem szabad elfelejteni, itt nem amerikai, vagy brit angol van, hanem ausztrál… Később kifejtem, hogy ez mért is fontos. A sok hiába elküldött jelentkezés után próbáltunk ismeretség útján elhelyezkedni. Találtunk is nagy nehezen informatikában dolgozó emberkéket, akik tényleg megpróbáltak segíteni. Akkor jött a második pofon, mert kiderült, hogy a nagyobb cégeknél csak és kizárólag ügynökségeken keresztül veszik fel az embert, ami azért baj, mert már az összes ügynökségen ott van a CV-m. Vagy megpróbálni valahol valami önkéntes, gyakornoki munkakört megpályázni, ami bár nem fizet egy büdös vasat sem, de legalább sikerül ausztrál munkatapasztalatot szerezni, mert enélkül elhelyezkedni hangsúlyozom, NEM LEHET, informatikában sajnos rosta van... Ezt persze nem akartam, mert nem azért jöttem én ide,hogy ingyen dolgozzak, akkor maradok otthon, ahol nem kell panaszkodnom, és még ismerősök között vagyok, akik ráadásul az én nyelvemet beszélik… Csüggedés nem volt, de azért odáig jutottam,hogy beadtam a jelentkezést az aldiba is árufeltöltőnek, mert kell a pénz, és hátha… Na ott indiaiak, meg hasonló nem fehér emberkék dolgoznak, és bekerülni szerintem csak kihalásos alapon lehet.

Kedves olvasó, itt már biztos elment a kedved mindentől, de azért olvass tovább, mert valamilyen szinten talán én vagyok a következő sikertörténet, ami még nagyon nem lefutott ügy… Folytattam a keresgélést, és az egyik helyről visszaírtak, nem hívtak, hanem mailben beszélgettünk, ami jó dolog, mert a telefon a legnehezebb része a nyelvnek. Megkérdezték,hogy mégis mennyit szeretnék keresni, Csabáék segítségével,hogy nehogy túl sokat írjak, nehogy valami udvariatlan legyen benne, visszaírtam,hogy én még új vagyok, szeretem ezt az országot, és mint új megelégszek bármilyen kezdőfizetéssel… A válasz talán szimpatikus lehetett, mert jött az újabb levél,hogy mit szólnék kedden 10kor egy interjúhoz. Sej, itt éreztem,hogy ebből még lehet valami, természetesen igent mondtam. Eljött a kedd, odagurultam, épp ballagtam volna befelé, amikor két dohányzó emberkét láttam. Simán elmentem mellettük, amikor az egyik rámköszönt,hogy (természetesen angolul) szia, megismertelek a fényképről. Légyszi menj be, még épp megbeszélünk valamit, és megyünk be mi is. Bementem, leültem, vártam. Bejöttek, elkezdtünk beszélgetni, elmondták, hogy mivel is foglalkozik a cég, stb stb stb, és a végén jöttek a piszkos anyagiak. Itt le kell szögeznem újfent, csak a saját szemszögemből tudom leírni, ami nem feltétlen egyezik meg máséval, vagy a statisztikákkal. A minimálbér egységesen 32500 vagy35000 dollár évente, és ez adóköteles. Tehát ebből marad 26-27 a pontos számokat nem tudom,  meg nem is érdekelt igazán, hiszen úgy kezdtük,hogy ez az összeg csak kezdő, és novemberen újratárgyaljuk az egészet. De amit jó ha tudok, hogy lehetek én akárki, itt idegen vagyok, ausztrál munkatapasztalat nélkül nem fognak alkalmazni… Ezekszerint a többi forrás jót mondott. A másik a nyelv, ott van még mit fejlődnöm. Megértem, amit mondanak nekem, szerencsére mindketten tisztán beszéltek,de ha beszélni kell, vagy egy ausztrállal kell beszélni, akkor bajban vagyok, ami szintén nem javítja az elhelyezkedési esélyeim,de próbáljuk meg.  Szóval aki azt hiszi,hogy kapásból vagyonokat fog keresni,  hát legyen ügyesebb, mert sajnos az még messze van. Jelenleg kevesebbet keresek, mint egy felszolgáló, takarító, padlócsiszoló, árufeltöltő…Szó szót követett, és abban maradtunk,hogy másnap kezdek. Persze a délután még mozgalmasabb volt,mert azért az kikötés volt, hogy farmerban nem mehetek,szal ing, nadrág,undormány cipő… Du elmentünk Zsanival a Kmartba nadrágot venni, legolcsóbb 15 dollár volt, amit a kínai további 20 dollárért felvarrt, majd éjszakáig cipőt próbáltunk vadászni. Itt a boltok 5kor bezárnak, maradtak a multik. Vettünk is egy 9 dollárost a BIGWban, és egy 9-10dollárost a Kmartban… Nagy tanulság, hogy szükségmegoldás, de nagyon kényelmetlen, de tényleg… Ma(10.07) végre találtunk nekem kényelmes, elegáns cipőt, amivel ha minden jól megy kihúzom egy darabig, az ára pedig nem a legdrágább, de már bőr, 130 dollárért… ingek 10-80 dollár között mozognak, szerencsére 20+ darabot hoztam otthonról.

A meló tetszik, kb uazt csinálom,mint otthon. Van egy kollégám, Bibek, egy nepáli srác, vele beszélek a legtöbbet. Ő a hét 4 napján árufeltöltő éjszakánként a Woolworthben, és magasan jobban keres ezzel, mint jelenleg én:), holott ő informatikán végzett itt Sydneyben, és mégsem tudott elhelyezkedni hosszú ideig. Egy napon kezdtem vele(biztató,hogy annak aki itt végzett is elég nehéz:) )… Azt,hogy mire elég amit keresek megpróbálom felsorolásban összefoglalni. Ha hetekre lebontva nézzük(havonta kapok fizut), mert mindent hetenként kell fizetni, akkor kifizetjük belőle a szállást, eszünk(spórolósan,nem dorbézolunk), Zsani bérletét, telefonszámlákat, és a benzint a Táltosba, mert kocsival járok, negyed annyiba kerül, mintha bérletet vennék… Erre futja, de szerencsére Zsani is keres, így az övével együtt már nem panaszkodunk. Igaz többre számítottunk, hiszen otthon még azzal számoltunk, én jól fogok keresni, majdnem a dupláját a mostaninak, és közben a fizikai munkát jobban megfizetik…Illetve szinte bármit jobban megfizetnek.  Persze nem sajnálom én senkitől, de ez tényleg nem sok. Amik viszont mellette szólnak, már a második napon beszélgettünk a PRról, csak elvétve, a harmadikon már azt mondta az egyik főnököm, hogy nekem nem kell aggódnom a PR miatt… Sokat sejtető megjegyzés :) Egy héttel később jött az idegesség a köbön, mert a másik is mondta,hogy a szponzoráció nem probléma, ezekszerint ők is hosszútávon terveznek velem. A bibi, hogy nekem meglett a szakmai elismertetésem, ami mindenki szerint nagyon jó dolog, ezzel már tényleg lehet keresni. Na igen,de engem ha odajutunk, akkor erre a szakmára kell megszponzorálni, ami nem rossz, csak a minimálbérem 80000 környékén mocorog… Na most ki fog nekem kapásból mondjuk háromszoros pénzt fizetni???, amikor valljuk be, az emberek azt mondják, hogy az elmúlt 5 évben bizony visszaesett a forgalom, emelkedtek az árak(ügyfelek, ismerősök, mindenki). Ez a jövő zenéje, a lényeg, hogy dolgozok, jól érzem magam, főnökeim jó fejek, az egyik M3as BMWjében sokat utazok, kb uazt csinálom, mint otthon, és fejlődik az angolom, ha idővel eljutunk oda,hogy nem kell nézni,hogy mire költünk, és nem kell hozzányúlni a félretett pénzhez, akkor már nem lesz probléma.

Talán ide tartozik, hogy van aki kapásból el tud helyezkedni, igaz nem fizetik túl(az álmokhoz képest, hiszen aki ide kijön alapban szeretne heti 1000 körül keresni... na nem fog, eleinte tuti nem)… heti 6-700 dollár. Van aki alkalmi munkázik, hasonló összegekért. Van aki többfélét csinál, szintén hasonló összegért. Ezekből az összegekből meg lehet élni,DE azért minden többe kerül, mint otthon. Ha pedig bejelentett a munkája, akkor évi 18000 fölött adóznia kell, ami nem kevés… Sőt…Aki vállalkozásban kezdi el, annak tuti adóznia kell majd, és még fizetett szabadsága sincs, az orvosi ellátásról nem is beszélve, de legalább leírhat egy csomó mindent az adóból... És aki tanulóvízumon jött ki, gondolnia kell még arra is,hogy a sulit is fizetni kell folyamatosan, arra is jó lenne félretenni :)
Ez lenne a munkakeresésem, elhelyezkedésem története. Ha úgy vesszük, elsőre felvettek, azt csinálom,amit szeretek, van előrelépési lehetőség, és nyitottak affelé,hogy le tudjak telepedni, akkor ez jó. Ha azt vesszük,hogy amennyire elnézem, mindenki szenved, próbálkozik, több-kevesebb sikerrel, és ott van,hogy az ausztrál munkatapasztalat szinte kötelező jellegű,akkor pedig nagyon jó. Idővel kiderül,hogy hogy alakul a sorsunk, de legalább egy alap már megvan. Remélem nem vettem el senki kedvét, de itt tényleg nem számít,hogy otthon ki és mit csinált, itt valahogy be kell kerülni a körforgásba, utána már könnyebb,de akinek a letelepedés a célja, az előtte járja körbe oda vissza a dolgot, mert a szponzorációs feltételeknek is meg kell felelni(az elődöm, egy német srác nem rendelkezett semmi olyannal, amire megszponzorálhatták volna, pedig nagyon meg akarták, és most otthon gubbaszt Németországban), aztán jön a PR, és az idő rohan, a pénz pedig nagyon megy :)
Amennyiben bárkinek bármi kérdése van, ne tartsa magába, dobjon egy mailt, eregessen füstjeleket, vagy ami épp jól esik,  és igyekszem válaszolni :)


Munka, munka, munka:)

Bocsanat elore is, hogy mar reg irtam, de itt csak ugy repulnek a napok:)Ott tartottam, hogy probalkozok munkakeresesben, rengeteg oneletrajzot dobaltam be mindenhova, jartam a varost, mindenhol, ahol lattam, hogy keresnek embert beadtam.Aztan teltek a napok es egyszer csak egyik ismerosomtol jott az info, h keresnek takaritot, ami eloszor, hogy is mondjam "nem mondhato ausztral alomnak":), de vhol el kell kezdeni es nem is fizetnek rosszul erte.:) Kozben nagy keresgelesem egyik napjan, mikor a Bondi beachen voltam, egyik olasz etteremben legnagyobb meglepetesemre azt mondtak, h menjek proba estre (2 ora pontosan betartva), hat el is mentem, nem kicsit tartottam tole, hogy mi lesz ott:)Vegulis a rendeles felvetelen kivul mindent kellett csinalnom, igaz mikor a kajakat kellett kivinni csak lestem, hogy mi micsoda,fogalmam sem volt a nevukrol:)A vegere egesz jol belejottem, felvettem a ritmust es jol ereztem magam a tobbi felszolgaloval:)Aztan mult heten voltam egy masik etteremben nem messze ettol:)Itt mas volt a legkor es mar rendeleseket is fel kellett vennem, ami szinten nem volt vmi egyszeru, foleg a program, amin vezetni kellett:)A legnagyobb gondom az volt, hogy annyi kavefele volt, hogy csak neztem, hogy lehet vmi barista kepzest is el kellett volna vegeznem:):)Ezutan mit ne mondjak kicsit elcsuggedtem, h vajon megfelelek-e.Ja ez hetvegi munka lett volna csak, ami a takaritas mellett tokeletes, de nem hivtak azota se.Volt egy masik etterem, szinten hetvegi munka Coggee-n, de o meg lemondta utolso pillanatban, mielott meg mentem volna, h talalt mast, no sebaj:)Szoval a takaritast vegul elvallaltam, minden penz jol jon es meg nem is fizet rosszul, raadasul kesobb bebiszitterkedni is fogok:)Csaladi hazakat, apartmanokat kell takaritanom, szerencsere nem mondhatok nagyon koszosnak:)Altalaban egy nagy csaladi hazra van 3 oraja az embernek, h kitakaritsa az apartmanokra 2:)Hat erdekes, ha azt veszem otthon a 2 szobas lakas kitakaritasa egy fel napot legalabb elvett, itt meg 3 ora alatt kell egy egesz hazat kitakaritani, de ugy hogy csillogjon villogjon, cseppmentesiteni kell a furdot, a zuhanykabin uveget ablaklehuzoval vegig le kell huzni, stb:)Most ugy nez ki, h kedden vagy szerdan delutan, vagy akar mindketto nap, meg csutortok, pentek egesznap megyek takaritani, 18 dollar/oraert:)Ehhez a munkahoz ki kellett valtanom a vallalkozoit, azaz csinaltattam egy Australian Business Number-t:)Szamlat kell adnom a takaritasaimrol, ugy kapok fizut.De ez nem ugy mukodik, mint otthon, h mindent fizetni kell, akkor is, ha eppen nem vallalkozol, itt nem:)Elvileg 18.000 dollar utan kell adozni evente, de ugy szamoltam, h nem igazan fogom elerni ezt az osszeget:)Ja es mindenfele dolgot, amit veszek a munkaval kapcsolatban, annak az arat vissza tudom igenyelni es eleg csak egy nyugta, nem kell afas szamla, mint otthon:)Meg azt is le tudom irni, amit meg kell kotnom vmi biztositast, ha leloknek vmit, eltornek vmit azokban a hazakban, ahol takaritok, h ne nekem kelljen visszafizetnem, hanem a biztosito allja.Emellett hetvegente, mar amikor van munka felszolgalok rendezvenyeken:)Egyik ismerosom, aki mar itt volt kinn, o ajanlott be es mult vasarnap voltam is egy keresztelon:)Csoadaszep volt a kilatas onnan az oceanra, ahol tartottak a rendezvenyt, az italokra kellett figyelnem, le kellett szednem a tanyerokat, ilyenek, jol ereztem magam es mellesleg egesz jol kerestem(20 dollar per ora):)Ja es meg mi is ehettunk a kajakbol, meg ihattunk is:)Ugy nez ki most szombaton is lesz vmi, de kozben szombat delelott mennem kell tavaszi nagytakaritasra, ugyh nem tudom, hogy tudom majd osszehozni a kettot, de majd kiderul:)

2012. szeptember 21., péntek

Ausztrál álom, már láttunk olyat, aki látta :)


Újabb csodás hét a paradicsomban (szept 10-16) :) Zsaniék szorgosan járnak suliba, azért többes szám, mert már Zoli(aki itt lakik) is jár vele minden reggel. Jelentkezgetek erre arra, de úgy igazából elvagyok :) Voltunk Rékáéknál, önéletrajzot átbeszélni, neki igazi ausztrál csinálta az önéletrajzát, és elvileg van négy féle stílus, amibe bele kéne férni. Tényleg kicsit másképp festett, mint az enyém, elválik,hogy ezzel sikert érek e el, de még mindig nem csináltam meg a mai napig sem… Ausztrál no worries, take it easy stílus legyőzött :)Rékáékról is írtam már korábban, hihetetlenül kedves,segítőkész, és nyitott, ráadásul sütni is tud,mert amikor átugrottunk kaptunk valamilyen sütit, Zsani szerint finom volt, én nem tudom, mert meggy is volt benne, azt meg inkább kihagytam, de a vaníliafagyi nagyon isteni volt. Teljesen elkényeztet mindenki.
Éppen I.Zoliéknál voltam a műhelyben, ill már a kocsiban előtte, mert megbeszéltük,hogy mit kell még beszereznem, és bár be akartam buszozni az autósboltba, az eső rábeszélt, hogy menjünk kocsival. Éppen csak beültem, amikor csipog a telefonom, Edit írt, hogy megvan a szakmai elismertetésem. Mi is ez? Ez a doksi egy újabb mérföldkő afelé,hogy bevándorolhassunk kenguruföldre. Az ausztrál bevándorlásról tudni kell,hogy pontrendszer van. Adnak életkorra, szakmai háttérre, mindenféle iskolára, stb, és ha ezt összeadja az ember, és beleesik a tartományba, akkor pályázhat arra, hogy az Ausztrál állam behívja, ami egyenes letelepedést jelent. Azt tudni kell,hogy az elismertetésem már régóta tolódik, átíratták párszor, stb stb stb,míg az utolsó beadás után két nappal elfogadták. Most már hivatalosan is Computer Network and Systems Engineernek számítok. Elvileg ez jó, hogy mennyire, majd elválik :)
További napok gyorsan elrepültek, szokásos mászkálás, vásárlás, szombaton csaptunk egy óriási nagybevásárlást, plázalátogatással összekötve Brigiékkel. Lett edénykészletünk, kempingasztal a gigantikus méretű mikrónak(minden percen attól rettegek, hogy simán összeszakad alatta), és egy fincsinek nem mondható torta is befigyelt a csomagba, de mégis ez volt az első „saját”sütink itt.
Vasárnap napon mászkálós, szél elől elhúzódós sétálgatós délelőttünk volt. Brigi, Laci, Zsani, én felkerekedtünk,hogy megnézzük a környező partokat. Első utunk az általunk legjobban kedvelt Little Baybe vezetett. Hozzá kell tenni,hogy nagyon fújt a szél,de mégis láttunk napozókat, fürdőzőket, holott melegnek semmiképp sem mondhattuk az időt… Sebaj, a kilátás gyönyörű, a tenger morajlása megnyugtató :) Csak a víz ne lenne ilyen hideg, el sem hittük,hogy bírnak ebbe bemenni emberek,de mit emberek, kis gyerekek simán bevágódtak a vízbe, pancsoltak… Lehet errefelé valamilyen génkezelt népek élnek??? Következő állomás Maroubra Beach volt. A kocsit leraktuk a múlt heti piknikezős parkoló közelében, és irány a part. Hosszú séta után a homokban, megcéloztunk egy büfét, ahol a már itt megszokott hatalmas adagot adták nem túl drága áron. Két forró csoki, nuggetses sültkrumpi tizenpár dollár volt, de az adag bőven elég volt mindkettőnknek, pedig Zsani rögtön rástartolt a csirkefalatokra(szerintem túlborsozták, így nem is ellenkeztem ezellen) :)Majd újabb hosszú séta után felértünk a Maroubra szélén elhelyezkedő sziklákra. Innen csodás kilátás nyílik végig az egész partra. A víz kristálytiszta, a hullámok nem túl nagyok, és a szél, hát Zsani megküzdött a sapkájáért, és párszor úgy tűnt a szél lesz a nyerő.
Esti program: Volt egy magyarokak szánt összejövetel, amire mi is hivatalosak voltunk.  Gary szervezte, azoknak, akikkel együtt dolgozott egy hogy is fogalmazzak, jómódú indiai üzletember házába. A házikó nagyon messze volt, 45-50 km tőlünk, így relatíve korán kellett elindulni. Útközben útitársaink is akadtak, Mariann és Gábor személyében. Ők valamivel előttünk érkeztek ide, és már javában munkálkodnak a jobb életen, de igyekszünk követni őket :)Hosszú, főleg dombokon felvezető út után végre megérkeztünk Bella Vistába. A házat inkább leírom, mert valami ilyesmi lehet az ausztrál álom, amiért sokan jönnek ide. Méreteit tekintve sem kicsi, de ami az életszínvonalat már rögtön tükrözi, az a medence,ill a vele átellenesen található moziszoba. Házigazdáink nagyon kedvesek, vendégszeretőek voltak. A ház tulajdonosa vacsora után körbevezetett mindenkit az otthonában. Hatalmas szobák, több konyha, márványpadló, lépcső, a kiszögellésekben szobrok. Mindenkinek külön szoba, természetesen a gyerekeknek is, ezek többnyire nagyobbak és jobban felszereltek voltak, mint sokunk itteni otthona. Volt aki a hatalmas fürdőkád láttán nem is akart hazamenni. Újfent leszögezhetem,indiai vendéglátóink nagyon közvetlenek, kedvesek voltak, és nagy dolog, ha valaki,aki már ezen a szinten mozog, körbevezeti az otthonában a vadidegeneket. Mi négyen relatíve korán leléptünk, volt akinek másnap iskola volt, és még egyéb elfoglaltságok, így sikerült valamikor 11 után hazaérni.
Végre utolértem magam, a következő írás már inkább a munkavállalással lesz kapcsolatos, mert ahogy tudom, ez a kérdés foglalkoztat mindenkit a legjobban. Megpróbálom tényszerűen leírni, hogy mégis mire kell számítani, és kb mennyiből lehet nekivágni a nagy álomnak. Előre szólok, csupán a saját bőrünkön tapasztaltak alapján tudok nyilatkozni, mindenféle hallomásból vett infót mellőzök, mert egyéb esetben csak jobban elbizonytalanítanék mindenkit, hiszen mindenki aggódik egy ekkora lépés előtt,de mindezekről a folytatásban.

2012. szeptember 18., kedd

Sűrű hét


Ahogy írtam ritka mozgalmas hetünk volt, persze azért jutott idő egy kis minimális kikapcsolódásra is, de azért nem vittük túlzásba. Sajnos még egyikünk se dolgozik, ellenben elfoglaltság akad :) Az emberek megtalálnak, hogy rakjam rendbe a gépüket, állítsunk be ezt azt, minden napra jutott valami. Így legalább mennek a napok, amíg Zsani iskolában van, vagy épp járja az üzleteket, hátha van valahol valami üresedés. Ez kicsit lehangoló, és lehet a tél vége miatt, állítólag az ausztrálok ilyenkor igénylik vissza az adójukat, és még kevesebbet költenek. Állítólag emiatt is nehezebb elhelyezkedni, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják,hogy vagy hátszél kell,vagy hihetetlen mázli, mert különben lepattan az ember. Azzal tisztában vagyok, hogy az első pár hónapban nem lehet találni semmit, de az eddigi egyenleg talán biztató is lehet(ne).
Sebaj, ezen lépjünk túl,főleg,hogy már tudom amit tudok, de azt csak a következő részben írom le J
Szóval hétvégén egy kicsit kikapcsolódtunk, igen, még az utolérem státuszban vagyok, tehát ez a hétvége a múlt hét előtti(szept 8-9) :) Szombaton Zoli(a magas raszta autószerelőmágus) kezelésbe vette a táltost. Persze az is kellett, hogy beszerezzük a hozzávaló motortartóbakot, meg az új fékbetéteket, a nyelvemen volt a nevük, Ferodo, remélem jól írtam, elvileg nem is rossz márka :) Zoli nekiállt, és secc perc alatt szétkapta a pici kocsink, mert azt hozzá kellett tenni,hogy valaki elállta a garázs beállóját, és így se ki, se be, mázlira az út szélén is simán  pillanatok alatt összelegózta. Ennek örömére a délután további részében jöhetett a szokásos bevásárlás, illetve másnap volt a legjobb. Kimentünk megint a Little Baybe. Napozgatunk kedvünkre, olvasgatva, amikor jön egy SMS Zolitól, hogy merre vagyunk. Megy a válasz,hogy merre, aztán már jött is, motorrapattant, és irány hozzánk egy picit élvezni a tavasz első sugarait. Amikor odaért éppen mintha némi dagály lett volna, legalábbis igencsak ugrált a hullámok elől, aztán mi is feljebb húzódtunk, közelebb a sziklafalhoz. Ekkor jött amire nem számítottunk, a hátitatyójából előkerült három jégkrém. Afféle ausztrál figyelmesség, vagy nem is tudom hogy nevezzem,de nagyon jól esett. Elszoktunk már az efféle kicsapongástól.  Jégkrémet eszegetve, élveztük a nap sugarait, amikor Zoli észrevett egy vízbe csapódó golflabdát. Ha még nem írtam volna, Little Bay beach része fölött golfpályák helyezkednek el, az embereket nem találhatják el, de a vízbe azért potyognak. A látvány, ahogy a vastagnak nem mondható mindig vidám figura nekilódult,hogy levadássza a golflabdát, hogy is fogalmazzak, feledhetetlen. Azt még hozzá kell tenni, hogy Zoli több, mint két méter magas :) Pár hasonló megmozdulás után( én is bemerészkedtem  kb térdig a kristálytiszta, 18 fokos vízbe) úgy döntöttünk,hogy már ideje valamit enni is, és irány a Maroubra Charcoal Chickens. Ha minden igaz, görög családi cég, kedvesek, és ehető amit adnak. Grill plate menüt kértünk, ebben van pár szelet csirkemell, egy saslik, sok krumpli, valami lötyi, amit nem tudtunk, hogy micsoda, illetve görög saláta, meg ez üdítő 10 dollárért. A mennyiség hatalmas, a kedvesség, amikor mondtam, hogy Without salad, nem problémáztak, kaptam dupla adag krumplit. Helyben készítenek mindent, és tésztától kezdve tényleg minden van. Ezután tanakodtunk, hogy merre vegyük az irányt, és megcéloztuk a Maroubra Beach piknikezős részét. Nem közvetlen a parton van, d nagyon barátságos hely. Mindenfelé barbecue sütők, emberek, és zaj sincs. Leraktuk a járműveket(Zoli a flip flop festéses motorját, mi meg a Táltost) leterítettünk egy óriási strandtörülközőt, és nekikezdtünk piknikezni. Tavasz van, de a nap nagyon kellemes, és a ruhákon látszik,hogy kellőképp meleg is…Majd kaja után szétváltunk, irány haza . Otthon döbbentünk rá, hogy barnulni is fogunk, ha nem hámlunk le, mert a nap rákvörösre pirított mindkettőnket :)








2012. szeptember 11., kedd

Van autónk :)


Sziasztok :)
Egy kicsit elmaradtam a blogírással, de az elmúlt hét hát hogy is mondjam kicsit pörgősre sikeredett. A mostaniban pedig még nem volt megállás idáig, most is csak szusszanásnyi lélegzetvétel van hátra… Nagyjából megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és hogy mi minden történt velünk a kimaradt idő alatt. Zsani már írta, lett autónk:) A táltos, ahogy mi hívjuk, de nem kell rosszra gondolni, száguldozni errefelé szigorúan tilos, és ráadásul sokba is kerül. A rendőrök szinte mindenütt ott vannak, és nem a hagyományos autókat kell elképzelni, az agyontuningolt leültetett izomautókban éppúgy előfordulhatnak, mint egy parkoló útszéli lepukkant roncsban. Olyat is csinálnak, hogy a lámpánál motort túráztatva odaállnak az ember mellé, akit elkap a gépszíj, és odalép… Itt bukta be, mert már állítják is félre, és kapja a jó zsíros csekket. A másik ami érdekes a közlekedésben az a sebességhatár. 40-60 az autópályán pedig 110 a max. Nem mérföld,mint ahogy eleinte hittem, sajnos csak kilométer. Vicces nézni a luxusautókat, 6-7 ezres motorral, ahogy 40nel poroszkálnak komótosan, nem tolakodva a városban. Az iskolazónák szintén tanulságosak, mert 8tól fél10ig, és du fél3tól4ig a 60as korlátozás azokon a területeken átvált 40esre, és ripsz ropsz befigyelhet egy pár száz dolláros bünti… Szóval táltos, nem tudom honnan jött az elnevezés, talán mert ez volt az az autó, amiről semmit se tudtunk, és mindennek elképzeltük. Volt aki azt mondta,hogy egyhatalmas Ford valami, de a típusát azt nem tudta senki. Volt aki azt mondta,hogy egy kombi, és volt aki azt mondta,hogy egy pici aranyos autó. Annyiban volt egyetértés, hogy fehér,de hasonlót még senki sem látott. Aztán eljött a pillanat, amikor begördült a ház elé, mert Rékáék hozták, akikről már korábban írtunk, ők használták, amíg nem lett helyette egy új. Inkább ajándék,mint vétel. Szóval begördültek a ház elé, bár este volt, azt már láttuk,hogy szedán, fehér, és annyira nem is matuzsálem, mint ahogy leírták. Biz isten,már a Ford T-modellt vártam, mert mást se hallottunk, mintsem, ez egy nagyon öreg autó.21 éves, ami hülyén hangzik,de itt nem számít. Nem látszik rajta, nem rohad, nem esik szét, jó itt ott zörög, de akkor is nagyon jó kis autó:) Pár paraméter a hozzáértőknek, hogy mit gyártottak errefelé húsz éve. A Ford átvette a Nissan Pintarát, ami otthon Nissan Bluebird volt, és abból lett a Ford Corsair. 2literes motor, elvileg 114 LE, automata váltó, és klíma. A méreteit tekintve nagy böhöm szedán, a csomagtartójában lakni is lehetne :) Persze pár kisebb hibája van,de elvisz Aból Bbe, és nem ázik be :) A benzinárakról már írtam, ami annyit tesz,hogy az átlagkeresetet véve alapul, tele lehet tankolni max 3 órányi fizetésből… És nem, nem 10 literes a tankja :) Pár napig az autó volt a sláger, csinosítgattuk, használhatóvá tettük. Tetőkárpitot visszanyomkodtuk rajzszögekkel, hátsó fényvisszaverőt visszaragasztottuk, és hasonló apróságok. A nagyobb műveletek még várattak magukra,de ami késik. Szerencsére autószerelőkkel vagyunk körülvéve, mert itt van Ignácz Zoli, akinek a nevét minden Sydneybe látogató magyar előbb utóbb megismeri, sokan már otthonról felveszik vele a kapcsolatot, és nem a reklám helye, de okkal van jó híre! Nem akarok ugrálni az időben össze vissza,de közben a mi kis házikónkba is költöztek új lakók, akik közül mit ad isten az egyik szintén autószerelő, így a mi Zolink mellett már van autószerelő Laci is :)
Pénteken(aug31) elmerészkedtünk bevásárolni, nagyon jó volt végre nem cipekedni, csak ész nélkül pakolni be mindent a csomagtartóba:) Tényleg jó egy kocsi.
Szombaton(szept1) átírattuk a kocsit. Ennek a menete itt az,hogy előtte kell biztosítást kötni. Két féle van, az egyik mindenre fizet, olyan, mint a kötelező és a casco egyben, a másik pedig az általam okozott árt téríti meg 20 millió dollárig, és mindezért elkértek 240 dollárt. Itt is számít a vezetők életkora, volt e baleset, hányan vezetik, ki az elsődleges vezető stb. Ha a biztosítás megvan,akkor lehet menni az RTA-be. Ha valaki jogsit csináltat, autót vesz, elad, az útja ide vezet. Ill ebből a hivatalból rengeteg van a városban. Az átírás menete, hogy odaadom a papírt, amit a vételkor kaptam, útlevelet, és kapok egy formanyomtatványt, amit ki kell tölteni. Aztán ha ez megvan közlik,hogy kell egy banki pecsétes papír, amin a bank igazolja,hogy van bankszámlám, és ott lakok, ahol. Mázi,hogy Ignácz Zoli elkísért, mert hírtelen azt se tudtam volna, merre találok szombaton nyitvatartó bankot. Átmentünk az Eastgardenbe,és némi sorbanállás után(nem, mint otthon, itt a nagy sor is negyed óra alatt lemegy) kaptunk pecsétes banki papírt, irány vissza, ahol kb 5 perc alatt már a nevemen volt a kocsi.    
Szombat este voltunk(szept 1) voltunk egy magyar összejövetelen. Mindenki kedves volt, bár ami meglepett, az, hogy nem kevesen politizálnak közülük. Tehát ha régóta itt élő magyarral találkozik valaki, ne lepődjön meg, ha szinte az első kérdése az lesz,hogy Orbán ugye jó ember… Próbáltuk mondani,hogy nem politizálunk, de annyira azért nem jó, és ezt csak finoman mondtuk, mindenesetre valószínűleg jó sajtója lehet errefelé, mert mást nem tudok elképzelni,hogy mitől lenne jó… Az összejövetelen volt fincsi vacsi is, még én is megettem a nagyját, a nokedli isteni volt, a hozzátartozó marhapörköltről se tudok rosszat mondani, és bár nem szeretem a marhát, nagyon finom omlóshusi volt. Tudtunk beszélgetni sok emberrel, és elmondhatom, mindenki nagyon kedves, segítőkész volt. Sajnos nem tudunk maradni az összejövetel végéig, mert egy másik helyre is hivatalosak voltunk. Ott már pörgős volt a nap :) Azt persze el kell mondani, hogy a táltossal mentünk be már ide is, és parkolni szinte lehetetlen… , de a közlekedéshez, jobbkormány, szembejövő őrültek, akik figyelmeztetnek,hogy én megyek a rossz sávban, és hasonlók, már sikerült villámgyorsan hozzászokni, és bár a kanyaroknál még kántálom Csabától átvett mondókát, miszerint jobbra nagy ív, balra kis ív,de nagyon jó volt kocsival menni… nem kicsit gyorsabb, mint a busz, vonat… Szóval Ashfieldből(ott volt a magyar találkozó) megcéloztuk a város szinte másik végén lévő Riverwoodot. Egy búcsú barbecuera voltunk hivatalosak. Nagyon jól éreztük magunkat, és valamikor hajnalban hazaindultunk. A táltos szépen vette ezt az akadályt is, mert itt az M5 East Freewayen is mentünk, ahol 90 a megengedett, és egy több kilométeres alagút után a reptér mellett haladtunk el. Azt hozzá kell tenni, hogy valami iszonyatos folyamatos fékhang kísért az úton, azt hittük elkopott a fékbetét, de az már egy későbbi történet, hogy mégsem :) Persze sikerült rendelni 29dollárért Ferodo-t…
Vasárnap , bár a kocsinak még mindig kicsit fékhangja volt, kimentünk a Little Baybe napozni. Igazán hosszúra nem sikerült a napozás, mert Csaba hívott a reptérről, hogy ő épp repül mindjárt haza, és mellesleg Editnek kéne egy kábel, szal irány haza :) Azért hazajövetel előtt még meglestük Maroubra beachet, ott hátha kevesebb a gyerek, de sajnos nem,ott is vannak… mindenütt… Du pedig találkoztunk Hegével, aki szintén egy magyar srác, és itt van már lassan egy éve. Késő estig beszélgettünk, így telt az a hétvége :)

2012. szeptember 6., csütörtök

Hogy megy az ido:)

Mult heten szerdan vettunk egy kocsit"TALTOS" nevre hallgat:)Nem egy mostani darab, de elvisz A-bol B-be, nem kell cipekedni, ha bevasarolunk es el tudunk menni a partra vele kenyelmesen, nem kell azt a buszt varni, ami eleg ritkan jar. Csabaek egyik ismerosetol Rekaektol vetuk a kocsit, igy mondhatni jo helyrol szereztuk be:)Nagyon aranyosak, Reka mar regebb ota van kinn, van egy kulfoldi ferje is mar itt kinn.Nagyon megkedveltuk egymast es csutortokon elvitt oda, ahol o dolgozott regen egy olasz etterembe, hatha felvesznek. Sajnos mar uj tulaja van es epp nem kerestek embert, de aranyos volt tole, hogy probalt segiteni.:)Ja meg csutortok delutan felhivott egy emberke, olyan furin beszelt, h nem igazan ertettem, h mit is akar.Aztan kertem, h kuldje el a reszleteket sms-ben. Pentekre hivott be interjura az Olympic Parkba, ami tolunk nagyon messze van, kb. 2 orara. Hat elmentem, mondom megnezem, mi is ez, annyit meger, igaz oda mar a berletem se volt ervenyes, de legalabb vonatoztam egy picit.:)Mint kiderult egy egyszeru etterem a park kozepen, egy kinai a tulaj, azert nem ertettem rendesen eleg hulyen beszelnek:)Mondta, h van amikor ejjel 2ig is kene dolgozni, miert jelentkeztem ide, hisz nagyon messze lakok.Nem akartam mondani, h a hirdetesben az volt, h rendezvenyszervezo ceg, gondoltam rendezvenyeken kell dolgozni, de nem ott.Aztan kiderult, be se jelentene ezt tobbszor is kihangsulyozta, hogy "no pay tax".Raadasul ez mellett nem is fizetne sokat kb 11-12 dollart orankent, ami meg a minimalbernel is kevesebb:)Szoval ez felejtos igy, nem eri meg, h haza se tudok jonni.Szombaton voltunk egy osszejovetelen, amin idos magyarok vettek reszt, Zolink ajanlotta, h minket is meghivtak. Jo volt veluk beszelgetni, egyik neni nagyon segitokesz volt, sokat beszelt veluk, kontaktot is csereltunk, h a kesobbiekben tudjuk tartani a kapcsolatot.:) Vasarnap vegre kicsit kimentunk a partra napozni, egesz jo ido volt:)Jo volt hallgatni az ocean hangjat:)Ugy repul az ido, hogy mar egy honapja vagyunk kinn.:) Amugy nem sok minden tortent, jarok suliba, van egy torok lany(Alev) akivel nagyon joban vagyok, meg van egy orosz srac, Sergey, akivel szinten sokat lehet beszelni.Epp ma beszeltuk, h majd kene vmikor kozosen barbecuezni, vagy kimenni a Hyde Parkba beszelgetni, napozni.:)Elfogyott az oneletrajzom es ugyan beiratkoztunk a konyvtarba, ami tok jo, tudunk kikolcsonozni konyveket es lehet nyomtatni is, bar az eleg draga. Sajnos a nyomtatas itt sokba kerul, igy vegul kitalaltuk harman, h veszunk egy nyomtatot, h mindenki ki tudja nyomtatni sok peldanyban az oneletrajzat es meg jo lesz a kesobbiekben is, mikor mar egyetemre jarok.Most zarom soraimat, de ha lesz vmi fejlemeny azonnal jelentkezek:)